Четврт века београдске хунгарологије

ČETVRT VEKA BEOGRADSKE HUNGAROLOGIJE
Zbornik radovasa međunarodne naučne konferencije
25 godina beogradske hungarologije
održane 29. i 30. novembra 2019. godine na Filološkom fakultetu
Univerziteta u Beogradu
Preuzmite ceo zbornik (.pdf)

A BELGRÁDI HUNGAROLÓGIA NEGYEDSZÁZADA
A Belgrádi Egyetem Filológiai Karán 2019. november 29–30-án megtartott
A belgrádi hungarológia 25 éve
című nemzetközi tudományos konferencia előadásai
Az egész kötet letöltése (.pdf)

Uređivački odbor

Recenzenti zbornika

A kötetek szakmai lektorai

Reč urednika

29. i 30. novembra 2019. godine na Filološkom fakultetu Univerziteta u Beogradu održan je međunarodni naučni skup povodom 25 godina postojanja beogradske Katedre za hungarologiju. Na njemu su učestvovali naučnici i istraživači iz Srbije, Mađarske, Rumunije, Slovačke, Austrije, Hrvatske, Slovenije i Rusije. Profesor Sava Babić (1934–2012), idejni tvorac i osnivač Katedre, verovatno bi bio ponosan da je doživeo ovu izvanrednu i prijateljsku razmenu znanja i iskustava. U organizaciji konferencije najveći teret podneli su nastavnici i saradnici Katedre za hungarologiju, Edit Bogar, Monika Bala, Boglarka Vermeki, Sandra Buljanović Simonović, Jelena Tričkovska, Marko Čudić, kao i sekretar Katedre, Dina Tomić Anić. Urednici se zahvaljuju Dekanskom kolegijumu Filološkog fakulteta što je omogućio održavanje ovog naučnog skupa i doprineo tome da se gosti osećaju prijatno sve vreme trajanja konferencije.

Univerzitetski nastavnici i istraživači najrazličitijih naučnih profila i interesovanja održali su u ova dva vrlo intenzivna dana, koliko je trajala konferencija, niz vrlo zanimljivih predavanja. Zbornik radova koji se nalazi pred čitaocima donosi proširene i poboljšane verzije referata pročitanih u Beogradu. Većina radova je, razume se, na mađarskom jeziku, uz nekoliko izuzetaka. Za prevode sažetaka na srpski jezik zaslužni su tadašnji studenti četvrte godine hungarologije Marija Perućica, Marija Nikolić, Marija Stanojević, Tamara Dragosavljević, Jelena Časar i Ljupka Jovanović.

Studije u ovom zborniku razvrstane su u tri veće tematske celine: u prvoj se nalaze tekstovi iz oblasti lingvistike, u drugoj oni iz oblasti translatologije, a u trećoj celini nalaze se radovi iz književnosti i kulturologije. Jedan od ciljeva ove publikacije bio je da se pokaže sav pluralizam hungarološke misli u našem regionu i šire, stoga treba naglasiti da se stavovi autora izneti u ovim studijama, po prirodi stvari, ne moraju nužno poklapati sa stavovima urednikâ ovog zbornika.

U nadi da će ovaj zbornik predstavljati bogat izbor novih saznanja sadašnjim i budućim hungarolozima, ali i drugim zainteresovanim kolegama, sa zadovoljstvom ga prepuštamo čitaocima.

U Beogradu, 6. maja 2021. godine
Marko Čudić
Glavni urednik Zbornika

A szerkesztő előszava

A Belgrádi Egyetem Filológiai Karán 2019. november 29–30-án nemzetközi tudományos konferenciát rendeztünk a Hungarológiai Tanszék fennállásának 25. évfordulója tiszteletére. Szerbiai, magyarországi, romániai, szlovákiai, ausztriai, horvátországi, szlovéniai és oroszországi egyetemeken, intézetekben dolgozó tudósok vettek rajta részt. Sava Babić professzor (1934–2012) a tanszék megálmodója és megalapítója, bizonyára büszke lenne, ha megtapasztalhatta volna ezt a rendkívüli és barátságos tudás- és tapasztalatcserét. A konferencia szervezésében a legnagyobb munkát a Hungarológiai Tanszék oktatói és munkatársai: Bogár Edit, Balla Mónika, Vermeki Boglárka, Sandra Buljanović Simonović, Jelena Tričkovska, Marko Čudić, valamint a tanszék titkárnője, Dina Tomić Anić végezték. A szerkesztők köszönetet mondanak a Filológiai Kar vezetőségének, hogy lehetővé tette ennek a tudományos összejövetelnek a megtartását, s egyben hozzájárult ahhoz is, hogy a vendégek kellemesen érezzék magukat a konferencia alatt.

A különböző tudományterületeken tevékenykedő és különböző érdeklődésű egyetemi oktatók, kutatók érdekes előadásokat tartottak a konferencia két igencsak intenzív napján. Az olvasó ebben a kötetben találja meg ezeknek a Belgrádban elhangzott előadásoknak a szerkesztett, kibővített változatát. Néhány kivételtől eltekintve a cikkek többsége magyar nyelven íródott. Az összefoglalókat szerb nyelvre az akkori negyedéves hungarológia szakos hallgatók: Marija Perućica, Marija Nikolić, Marija Stanojević, Tamara Dragosavljević, Jelena Časar és Ljupka Jovanović fordították.

A tanulmánykötetet három nagyobb fejezetre osztottuk: az elsőben nyelvészeti munkák, a másodikban fordítástudományi tanulmányok, a harmadikban pedig irodalomtudományi és kulturológiai írások kaptak helyet. Egyik célja ennek a publikációnak, hogy bemutassa a hungarológiai gondolkodás polifóniáját szűkebb és tágabb régiónkban, ezért ki kell hangsúlyozni, hogy a kötet szerzői által képviselt álláspontok, a dolgok természeténél fogva, nem minden esetben egyeznek meg a tanulmánykötet szerkesztőinek az álláspontjaival.

Abban a reményben, hogy a jelenlegi és leendő hungarológusok, akárcsak a többi érdeklődő kolléga számára sok új ismeretet tartalmaz, a tanulmánygyűjteményt örömmel bocsátjuk az olvasók szíves rendelkezésére.

Belgrád, 2021. május 6.
Marko Čudić
A kötet főszerkesztője

Reč recenzenata

„Izučavanje i predavanje hungarologije, odnosno nauke o mađarstvu traje već čitav vek, na fakultetima u desetinama zemalja istraživači se njome bave, a studenti je uče. Na Katedri za hungarologiju Filološkog fakulteta Univerziteta u Beogradu prošlo je 25 godina od tih 100. Program konferencije održane tim povodom verno oslikava dve grane ove naučne oblasti koje se nalaze u središtu predavačke delatnosti na Katedri – lingvistiku i nauku o književnosti. Međunarodna garda predavača u okviru ove dve discipline referisala je na široku i raznovrsnu paletu tema. Ovi zbornici donose pisane verzije tih predavanja, koje čitaocima i čitateljkama zainteresovanim za mađarsku i srpsku književnost, za istoriju nauke ili za jezička i lingvistička pitanja, pružaju bogatu riznicu (sa)znanja.”

Marian Bakro-Nađ

„Sama činjenica da autori ovih studija, čije se polje delatnosti, odnosno stanovanja, proteže od Bukurešta do Bratislave, od Budimpešte do Segedina, Novog Sada, Beograda, Vesprema i Pečuja, imaju prilike da se susretnu i da svoja saznanja saopšte na jednoj zajedničkoj konferenciji, odnosno da ih objave u jednom kvalitetnom zborniku radova, ipak potvrđuje iskustvo viševekovne prošlosti, koje svedoči o tome da prostorne sile kulture deluju na različit način od prostornih sila politike ili istorije: one nisu disperzivne i divergentne, već naprotiv, imaju kohezivni, konvergentni karakter. Ove studije ukazuju na jednu drugačiju mogućnost uloge Beograda, čime poništavaju i dorađuju tradicionalne balkanske topose, onako kako ih shvata Marija Todorova. Smešten u jednoj suštinski i neuništivo multietničkoj sredini, u centru ne samo geografskih, geopolitičkih, nego i kulturalno-tipoloških i religioznih koordinata, Beograd, poput nekog gigantskog vidikovca, pruža pogled i perspektivu u svim pravcima, i ukoliko bude kadar da realizuje ovu svoju multiperspektivnu, multifokalnu datost – kao što se to iz ovog zbornika dobro vidi – sa svojim nametnutom ili dobrovoljnom, instinktivnom ili naučenom hermeneutičkom osetljivošću i iskustvom, mogao bi postati prirodno kulturalno središte regiona.”

Katalin Has-Feher

„Većina autora je teme svojih radova izabrala tako da one na neki način budu vezane za probleme šire ili uže shvaćene lokalnosti... ovakvi lokalni diskursi imaju implicitan karakter, to jest, formiraju se na nivou svakodnevice i oblikuju grupne i individualne odnose... U studijama koje sam čitao i ocenjivao ta tema lokalnosti izražavala se dvojako: ili u raznolikim pristupima problematici istočne i srednje Evrope (Krastev, Ladanji, Radič, Sabo, Utaši, Virag), ili kroz konstrukciju društvenog prostora (Šejn, Banjai, Tomka, Bengi, Kovač, Harkai Vaš, Čehi). Nisu slučajno, dakle, predmetom analize postala dela pisaca koji a priori nude ovakav pristup (pre svega Adam Bodor, a onda i Danilo Kiš i Peter Nadaš). Ova orijentacija pružila je autorima studija mogućnost da mestimično čak i prevaziđu analizirane tekstove i dođu do metafizičkih uvida koji nas mogu odvesti gotovo i do ontoloških konotacija.”

Andraš Mesaroš

„Blok studija posvećenih teoriji i praksi književnog prevođenja obuhvata šest radova. Gotovo sve te studije uklapaju se u glavnu temu, mada se po obimu, metodologiji i aspektima međusobno razlikuju... Kao celina, ovaj blok je raznovrstan, uzbudljiv i nije heterogen, uprkos pomenutoj mnogostrukosti.”

Enike Molnar Bodrogi

„Studije koje sam čitala i recenzirala iz različitih uglova opisuju mađarski jezik i prikazuju raznovrsne aspekte istraživanja na tu temu, od ugrofinskih srodnika, preko gramatike mađarskog jezika, pa sve do kontrastivne gramatike, sociolingvistike i pitanja nastave jezika. Autori i autorke ovih studija vrsni su stručnjaci u svojim naučnim oblastima, koji na pravi način daju čitaocima početni impuls i podstiču njihovo interesovanje da uzmu u ruke ovaj zbornik i pročitaju ga... Studije su i pojedinačno zanimljive za istraživanje i nastavu, a ovako spojene, one daju, slobodno se može reći, sveobuhvatnu sliku o mađarskom jeziku i njegovim kontaktima sa srpskim. Radujem se objavljivanju zbornika!”

Judit Molnar

„Šest autora i autorki tekstova o problemima književnog prevođenja na šest različitih načina pristupa ovoj temi; ni s tematskog, ni s teorijskog, ni s metodološkog aspekta nemaju mnogo toga zajedničkog, čime na sjajan način ilustruju višeslojnost i podeljenost svih onih koji se prevođenjem bave – teoretičara književnosti, lingvista, sociologa, psihologa i drugih, među kojima su i sami teoretičari prevoda. Sve njih, međutim, spaja iskreno i produbljeno interesovanje za neke od aspekata književnog prevođenja i temeljno znanje, koje, evo, sada dele sa širokom publikom. Ovde će svi čitaoci, i laici i stručnjaci, naći odgovarajuću poslasticu za sebe.”

Aniko Šohar

Szakmai lektoraink véleményeiből

„A hungarológia, azaz magyarságtudomány kutatása és oktatása évszázados múltra tekinthet vissza, több tucat ország egyetemén művelik kutatók, tanulják hallgatók. A Belgrádi Egyetem Filológiai Karának tanszékén, a Hungarológia Tanszéken ebből a 100 évből éppen 25 éve. Az ebből az alkalomból tartott konferencia programja híven képviseli azt a két tudományágat, amely a tanszék hungarológia oktatásának középpontjában áll, a nyelvtudományt és az irodalomtudományt. E két diszciplínán belül a nemzetközi előadó gárda a témák széles és változatos körében tartott előadásokat, melyeknek írott változatát tartalmazza ez a kötet. A magyar és szerb irodalom, a tudománytörténet vagy nyelvi, nyelvészeti kérdések iránt érdeklődő olvasó számára gazdag ismeretek tárát nyújtják az írások.”

Bakró-Nagy Marianne

„Az a tény, hogy e szerzők és tanulmányíróik, akiknek működési, illetve lakhelye Bukaresttől Pozsonyig, Budapesttől Szegedig, Újvidékig, Belgrádig, Veszprémig, Pécsig terjed, találkozhatnak egymással, és mindezt összevethetik, elmondhatják egy közös konferencián, illetve minőségi kötetben jelentethetik meg, mégiscsak a régi, több évszázados múlt tapasztalatát erősíti fel: hogy a kulturális erőtér másképpen működik, mint a politikai és történelmi erőtér: nem diszperzív, divergens, hanem éppen kohezív, konvergens jellegű.

A tanulmányok Belgrádnak ezáltal egy másik – a Maria Todorova által elemzett hagyományos Balkán-toposzokat negligáló és felülíró – szereplehetőségére mutatnak rá. Egy eredendően és megszüntethetetlenül multietnikus közegben, ahol nemcsak geográfiai, geopolitikai, hanem kultúrtipológiai és vallási koordináták középpontjában is áll, mint egy gigantikus kilátótoronyból, Belgrádból minden irányban kilátás, rálátás nyílik, s ha érvényesíteni tudja e multiperspektivikus, multifokális adottságát – ahogyan az ebben a kötetben jól látszik –, a maga kényszerű vagy önkéntes, ösztönös vagy tanult hermeneutikai érzékenységével, tapasztalatával, a térség otthonos kulturális centrumává válhat.”

Hász-Fehér Katalin

„…a dolgozatírók többsége úgy választotta meg témáját, hogy az valamiképpen kapcsolódjon a szélesebb vagy szűkebb értelemben vett lokalitás problémájához. … az ilyesfajta lokális diskurzusok implicit jellegűek, azaz a mindennapiság szintjén formálódnak, és csoport- vagy egyéni viszonyulásmódokat alakítanak ki. … Az általam olvasott tanulmányokban ez a lokalitás-téma kétféleképpen fogalmazódott meg: vagy Kelet-Közép-Európa különböző megközelítésű értelmezéseiben (Krasztev, Ladányi, Radics, Szabó, Utasi, Virág), vagy pedig a társadalmi tér konstrukciói (Schein, Bányai, Thomka, Bengi, Kovács, Harkai Vass, Csehy) révén. Nem véletlen tehát, hogy olyan írók művei váltak így az elemzés tárgyává, akik eleve kínálták ezt a megközelítést (kiemelten Bodor Ádám, rajta kívül pedig Danilo Kiš, Nádas Péter). Ez az orientáció lehetőséget adott a tanulmányok szerzőinek, hogy helyenként felül is emelkedjenek az elemzett szövegeken, és olyan metafizikai jellegű felvetésekkel is éljenek, amelyek szinte ontológiai konnotációkig is elvezetnek bennünket.”

Mészáros András

„A kötetnek a műfordítás elméletével és gyakorlatával kapcsolatos tömbje hat dolgozatot ölel fel. Valamennyi szerző munkája beilleszkedik a fő témába, ugyanakkor terjedelmükben, módszertanukban és szemléletükben egymástól eltérőek ezek az írások. … A tömb egésze változatos, izgalmas, és a sokféleség ellenére sem heterogén.”

Molnár Bodrogi Enikő

„Az általam olvasott tanulmányok több különböző szempontból járják körbe a magyar nyelvet és a vele foglalkozó kutatások különböző aspektusait mutatják be a finnugor rokonságtól a magyar nyelv grammatikáján keresztül a kontrasztív nyelvészet, szociolingvisztika és nyelvoktatás kérdéséig. A tanulmányok szerzői tudományáguk kiváló szakértői, akik kellően megalapozzák az olvasó kedvét és érdeklődését ahhoz, hogy kézbe véve a kötetet elmerüljön a témákban. … A tanulmányok egyenként is érdekesek a kutatás, oktatás számára, így csokorba kötve pedig szinte teljes képet adnak a magyar és a vele kontaktusban álló szerb nyelvről. Örömmel várom a kötet megjelenését!”

Molnár Judit

„A műfordításról író hat szerző hatféleképpen közelíti meg témáját, sem elméleti, sem módszertani szempontból nincs bennük sok közös, amivel remekül szemléltetik a fordítással foglalkozók – irodalmárok, nyelvészek, szociológusok, pszichológusok és mások, köztük fordításkutatók – sokrétűségét és megosztottságát. Ami azonban közös bennük, az a műfordítás valamely vetülete iránti őszinte és elmélyült érdeklődés, alapos tudás, amelyet most megosztanak a nagyközönséggel. Laikus és szakértő olvasó egyaránt talál itt magának csemegét.”

Sohár Anikó

Четврт века београдске хунгарологије

Uređivački odbor

Recenzenti zbornika

A kötetek szakmai lektorai

Reč urednika

A szerkesztő előszava

Reč recenzenata

Szakmai lektoraink véleményeiből

LINGVISTIKA / NYELVTUDOMÁNY

1. Andrić Edit: A ‘fehér’ szín a magyarban és a szerbben

2. G. Bogár Edit: Egy, kettő, sok – vajdasági nyelvi tájképek. Az egy-, két- és többnyelvűség látható jeleinek nyomában

3. Mónika Dóla – Anita Viszket: On Hungarian Article-Usage

4. Johanna Laakso: The Place of the Hungarian Language in the World of Linguistics

5. Marija Mandić: Stratégiák a magyarországi szerbek nyelvének és többnyelvűségének megőrzésére: kihívások és perspektívák

6. Nádor Orsolya: A Kárpát-medencei hungarológia 25 éve

7. Jelena R. Tričkovska: Infinitiv u srpskom i mađarskom jeziku

8. Vermeki Boglárka: Többnyelvű gyermekek, többnyelvű osztályok és a magyar közoktatás

TRANSLATOLOGIJA / FORDÍTÁSTUDOMÁNY

9. Marko Čudić: Egy regény két különböző nyelvű fordítása, eltérő fordítói poétikák tükrében

10. Oksana Iakimenko: Hungarian Literature in Russian: The (Un)Natural Selection

11. Kappanyos András: Milyen fordítástudomány?

12. Medve Zoltán: A poiesis ludizmusa

13. Rácz Péter: Minden fordítás. A fordítás minden?

14. Rácz Péter: Minden fordítás. A fordítás minden?

NAUKA O KNJIŽEVNOSTI I KULTUROLOGIJA / IRODALOMTUDOMTUDOMÁNY ÉS KULTUROLÓGIA

15. Balla Mónika: Az első női lapok és az új nőkép alakulása Magyarországon a 19. században

16. Bányai Éva: A hatalmi terek változatai Bodor Ádám prózájában

17. Bengi László: A társadalmi tér konstrukciója a 20. század első harmadának regényirodalmában

18. Csehy Zoltán: A (szöveg)test mint csatamező és játszótér

19. Deczki Sarolta: Kritika, vita, kritika

20. Gintli Tibor: Karácsony Benő prózája Tersánszky és Kosztolányi műveinek kontextusában

21. Harkai Vass Éva: Szétszerelt test, szétszerelt nyelv. Betegségnarratíva és nyelvi-poétikai megformáltság Parti Nagy Lajos „kórházverseiben”

22. Kovács Krisztina: Etnosztereotipikus stratégiák Hunyady Sándor bácskai témájú drámájában és prózáiban (Feketeszárú cseresznye, Géza és Dusán)

23. Krasztev Péter: Az illiberális áfium: ellen-valóság. Magyarország és Európa kétpólusú társadalmai

24. Ladányi István: A Gerilladalok helye Tolnai Ottó életművében

25. Radics Viktória: Meglepő párhuzamok. Az archívum szerepe Kišnél és Nádasnál

26. Schein Gábor: A dehumanizáló gyarmati nyelv és a Sinistra körzet

27. Szabó Gábor: Por és hamu. Kelet-Európa, mint sírvers (Danilo Kiš és Petri György)

28. Szigeti Molnár Dávid: Kopaszságdicséretünk európai kontextusa

29. Thomka Beáta: Bodor Ádám imaginárius térképe

30. Utasi Csilla: A tanúságtevő felelőssége. Aleksandar Tišma: Upotreba čoveka

31. Virág Zoltán: Az illeszkedés és belesimulás képletei (A kijózanító alkalmazkodás kérdése Várady Tibor korai prózájában)

CIP - Каталогизација у публикацији